|
Napkelte volt. A hegyek felett aranyszín korongként lebegett az éltető égitest. A távolban kéklő magaslatoktól kezdve mindent erdő borított. A fák lombjai ősi meghittségben és harmóniában fonódtak össze. A levelek a hajnali harmat utolsó csillogó cseppjeit szívták mohón magukba. Az aljnövényzet minden hangot eltompító dzsungelében állatok mozgolódtak. A fák között csendes békességet sugárzó zajok hömpölyögtek. A hangok lüktetésében maga az élet neszezett.
A fák között apró tisztás bújt meg. A közepén keskeny ér csillogott a kelő nap ragyogásból csenve. Az aranyosan csillogó felszín alatt apró halak cikáztak ezüst villanásokkal ide-oda, pillanatokra meg-megdermedve. A tisztásszéli fák kevélyen billegve bámulták magukat a kristálytiszta víz ragyogó tükrében.
A csillogás hirtelen megtört a vízbe taposó bakancstól. A bakancshoz tartozó terepmintás nadrágba bújt test izmai pattanásig feszültek. Az ember mellkasán fekete ing feszült. Kezében könnyű karabélyt szorongatott. Pár lépéssel átszelte a tisztást, és bevetődött az egyik szélső bokor mögé. Lélegzetvisszafojtva meglapult, a környező erdőt kémlelte. Odakint semmi sem mozdult. Észrevett egy másik katonát. Az is egy bokor mögött guggolt, neki háttal. Sisakján kék szalagot lengetett a szél.
Crow ránézett saját kék karszalagjára, aztán vissza a másik emberre. Most ismerte fel benne a barátját. Csendesen beleszólt a szája elé ívelő mikrofonba.
- Wes, itt Crow. Itt gurnyadok tőled délre. - A sisakos fej feléje fordult. - Látsz valamit?
- Azt a rusnya képedet, meg ezt a rohadt erdőt - hallotta Crow szinte közvetlenül az agyában. - Lapuljunk csak tovább.
Crow hirtelen mást gondolt.
- Lapíts csak egyedül - mondta. - Én megnézem ezt az ösvényt. - Megfordult, és az ösvény torkolatát méregette. - Majd találkozunk.
Lassan haladt, minden fedezéket felhasznált, minden árnyékot becserkészett. A csapás több kanyart vetett, a tisztás már régen nem látszott.
Az ösvény egy szélesebb útba torkollott. Crow meglapult egy fa mögött, és azon tanakodott magában, átrohanjon-e a túloldalra, mikor az útkanyarulat felől hirtelen mormogás hallatszott, aztán eldübörgött mellette egy hatalmas harckocsi. A torony oldalára festve széles, sárga csík hivalkodott. Periszkópja fenyegetően pásztázta az utat. Szerencsére őt nem vették észre, és a távolodó harci jármű lassan eltűnt, az út egy másik enyhe kanyarja mögött.
Crow fülét hirtelen recsegés ütötte meg. Tőle néhány méterre szétvált az útszéli bozótos, és Wes óvakodott ki az útra. Körülnézett, aztán megfordult, és intett. A bokrok közül egy páncélozott terepjáró gördült ki, és átrobogott az út túloldalára. Ott eltűnt a növényzet takarásában. Nyomában három katona loholt. Mindannyian kék jelzést viseltek.
Az elekronikus játékasztal fölé hajoló bíbor öltönyös férfi felvonta a szemöldökét. Elgondolkodva nézte ellenfele bábuját. A kék öltönyös elégedetten dőlt hátra. Szóval sikerült meglepnie. Egy bíborba bújtatott jobb kéz felemelkedett, és leütött néhány billentyűt.
Crow felkapta a fejét. Nem messze tőle hangos fegyverropogás szűrődött át a fák közt. Tompa recsegés és robaj járult hozzá. Lassan elindult a hangok irányába, görnyedten lopakodva. Nemsokára kiért az erdőből. Az előtte elterülő bokros-ligetes mezőn ádáz csata dúlt az imént látott terepjáró és két sárga szalagot és kézi ralétavetőt hordozó katona között. A terepjáróra rögzített géppuska csöve meglódult, és körbefordulva golyókat okádott. Az egyik sárgaszalagos sikoltva vágódott hanyatt. A másik sietve fedezéket keresett. A terepjáró szinte helyben megfordult, a tetején félrecsúszott egy nyílásfedél. A lyukon kibújt egy kéz. A gránát kecses ívben szelte a levegőt. Pályája végponján kettőt pattant egy sziklán, majd beperdült mögéje. A következő pillanatban bekövetkező robbanás szerteszét szórta a rakétavetős fickó testrészeit.
Halk zúgás hallatszott, és az erdőből elősuhant két sárgajelzéses motoros. Kétfelé válva rontottak a terepjáróra. A dzsip megrándult, és félrekapta az orrát. Az egyik első kerék felfutott egy kőre, megcsúszott, és a kocsi orra belefordult egy széles repedésbe. A gép motorja bőgve szenvedett. A motorosok viszont nem tétováztak. Szinte egyszerre vágódott a két rakéta a terepjáróba. A robbanás megemelte és átfordította a felforrósodott fémszilánkokat szóró dzsipet.
A bíbor öltöny megengedett magának egy elégedett fintort. Változott a helyzet. Most a királykék öltöny arcára ült ki a töprengés és a bosszúság.
Crow hirtelen megpillantotta West. Barátja a mező túlsó oldalán kúszott három társával a távoli erdősáv felé. A motorosok minden mozdulatára meglapultak, fegyvereik az ellenségre meredtek. Már több, mint felét megtették a hosszú útnak, és még nem fedezték fel őket. Az egyik motoros megfordította gépét, és visszagurult az erdőbe. Társa tovább várakozott. Crow kihasználta a helyzetet. Felemelte fegyverét, megtámasztotta a fa törzsén. A motoros törzsén piros pontocska kúszott felfelé. Crow megállította a lézerpöttyöt a férfi torkán, kivárt egy gondolatnyit, aztán meghúzta a ravaszt. A lövés ereje letaszította a motorost a gép nyergéből. A nehéz motor még állt egy pillanatig, mintha tétovázna, aztán feldőlt. Crow intett. Wes bólintott, aztán tovább vezette csapatát.
Crow megvárta, míg Wes eltűnik a háromszáz méternyire sötétlő erdősávban, aztán rohanvást megkerülte a mezőt. Ügyelt rá, hogy mindig takarásban legyen. A mező felett helikopterrotorok zúgása hallatszott. Szórványos fegyverropogás és rakéták süvítése növelte a zajt. Crow rohant tovább, tudta, mi következik. A robbanásra hátrafordult. A mező kellős közepén kékcsíkos helikopterroncs lángolt.
Crow végre elérte az erdősávot és keresztülóvakodott rajta. A túloldalon az egész völgyet betöltő mező képe fogadta. Egy kisebb liget árnyékában páncélozott parancsnoki harcjármű állt. A levegőben egy helikopter körözött. Mindkettő sárga jelzést viselt. Crow meglátta a sárgák harckocsiját is. Az erdősáv túlvégén állt őrt.
Hirtelen dörmögés töltötte be a levegőt. A kék harckocsi érkezett, fákat kidöntve. Kidugta az orrát a mezőre, megperdült és eleresztett egy lövést a másik tank felé. Aztán elszelelt, arra, amerről jött. A sárga tank és a helikopter utánavetették magukat.
Még el sem ült egészen a motorok zaja, mikor Wes csoportja jelent meg a fák között. Egy kék motoros követte őket. A gyalogosok ordítva kirontottak a mezőre, és a lassan mozduló parancsnoki páncélos felé rohantak. A motoros oldalról közelített. Crow felujjongott. Öröme azonban nem volt hosszú életu, mert a liget mögül előgördült egy rakétavetőkkel felszerelt harcjármu. Két rakétát eresztett a gyalogosok közé, aztán a motoros felé fordult.
- Weeees! - üvöltötte Crow. Vadul száguldott a rakétavető felé, meg-megbotolva a kiálló kövekben. A barátján azonban már nem segíthetett. A két rakéta szó szerint széttépte a négy katonát. De bosszút még állhatott. Megrántotta fegyvere csövét hátrafelé, és három gránátot eresztett a harckocsiba. Az nem robbant fel, de a gránátok letépték a lánctalpait és felszakították a fenéklemezt. Odabenn nem sokan élhettek már.
Crow elégedetten felhördült. Látta még, ahogy a motoros kikerüli a tehetetlen roncsot, és a parancsnoki jármű felé száguld. De többre már nem maradt ideje. Akármilyen lassú is volt az a jármű, Crow elég időt hagyott neki. A harckocsi egyik lőrésében felugatott egy géppuska. Crow őrült erejű ütéseket érzett. Arcára torz fintort kent a fájdalom. Aztán meghalt.
Már nem láthatta, ahogy a motoros lőtávolba érve az összes rakétáját a sárgák parancsnoki kocsijába üríti.
A bíbor öltöny dühöngött. Persze ez nem látszott az arcán. Eddig még nem találkozott olyannal, aki így legyőzte. Eddig olyannal sem találkozott, aki egyáltalán valahogyan legyőzte volna. Kezet nyújtott a csendesen mosolygó királykék öltönynek. Az felállt, elfogadta a feléje nyújtott, pecsétgyűrűkkel ékes jobbot, aztán meghajolt, és elment. A bíbor öltöny elgondolkodva forgatta kezében az utolsóként leütött bábut, egy kék gyalogost. Olyat, amelyikből tizenkettő egy tucat, még a beléjük programozott animációk is egyformák. Hirtelen valami furcsát fedezett fel. Felemelte a bábut, és a szeme elé tartotta. A bábu arcára letörölhetetlenül rávésődött egy irtózatos halál fájdalmas vicsora.
1996.01.09. | 
