In memoriam 1939-1945

Reggel 5:42. A barakkok csendesek, néha hallani csak mozgolódást a tábori ágyak felől. A folyosókon és a tábor körül csak az őrszemek lépteinek dobbanásai hallatsznak. Az ablakokon a spaletták zárva, az elsötétítés miatt. Az egyik barakk ajtaja alatt keskeny fénycsík látszik. Bent az ügyeletes tiszt alszik, asztalára borulva. Fejére az asztali lámpa erős fénye esik, de nem zavarja. Mellette telefonkészülék sötétlik.

5:43. A telefon hirtelen megcsörren, felverve a századost. Az felkapja a kagylót, pár másodpercig figyel, majd írni kezd. Aztán a villára csapja a kagylót. Felugrik, és a falon lévő kapcsolóhoz lép. Felkattintja.

A riadó 5:44-kor zeng végig a táboron. Az emberek a kiképzési rutin hatására, még félálomban leugrálnak az ágyakról, és öltözni kezdenek .Felrántom a nadrágomat, aztán a zubbonyt, majd a rövidszárú csizma következik. Az egész nem tart két percig. Aztán futás kifelé.

5:49. Az egész ezred a barakkok előtt áll, teljes rendben. Megérkeznek a teherautók, felugrálunk, aztán irány a reptér. A rázkódástól végre teljesen magunkhoz térünk.

6:00. A reptéren harmincperces készültség. Az eligazító terem előtt kisebb-nagyobb csoportokban ülünk a nedves, hideg fűben. Nem beszélgetünk, mindenki a saját gondolataival van elfoglalva. Várunk. A földi személyzet az utolsó ellenőrzéseket végzi a sötétbe burkolózó Messerschmitteken.

6:10. A készültséget tizenöt percesre szigorítják.

6:19. Eligazítás, ülőkészültség. Beözönlünk az eligazító termekbe, megkapjuk a bevetési célokat. Célok, irány, magasság, sebesség. Amerikai bombázók, ahogy vártuk. Ezután a gépekben ülve nézzük végig a napfelkeltét, míg a szerelők lerángatják a motorokról a vászon védőburkolatot.

6:38. Bevetés! Feldübörögnek a motorok, a szerelők ellenőrzik a kabintető záródását. Becsatolom magam, felteszem a légzőcsutorát. Ráadom a gázt. Kihúzzák a féktuskókat a kerekek elől. Gurulunk a felszállópályára. A dübörgés felerősödik, ahogy a harminc gép felszállni készül. Sorra emelkednek a karcsú fémtestek a levegőbe. Öt...hat...én következem. Teljes gáz, fordulat a maximumon, aztán lassan hátrahúzom a botot. A Messer nehezen emelkedik a teli póttankkal. Fenn behúzom a futókat és a fékszárnyat.

6:52. Az összes gép a levegőben van, észak felé látszanak Veszprém világosodó háztetejei. Gyülekezési parancsot kapunk: Dunaföldvár, 8000 méter. Közepes teljesítménnyel 20 perc.

7:15. Az ezred három kötelékre bomlik. Megkezdődik a rávezetés az ellenségre. A rádióban hallom a Szikla Központ parancsait. Irány 260, távolság 170. Nagykanizsa légtere. A parancs: a bombázókra rácsapás, az ellenséges vadászok megjelenéséig. A vadászokkal fordulóharcba keveredést kerülni kell. Megjelenésükkor indulás vissza a támaszpontra. Én a második században repülök, a századparancsnok jobb kisérőjeként. A harmadik század felülről, 10000 méterről biztosit.

7:32. - Jobbra előttünk bombázók. - hallom a fülhallgatóból. A jelzett helyen olyan 6700 méteren négymotoros nehézbombázókat látok észak felé repülni. - Póttartályt ledobni, fegyvereket bekapcsolni. - hangzik az újabb parancs. Megrántom a kioldót, és érzem, ahogy megkönnyebbül a gép. A bombázók felett és mögött két vadászköteléket látok. A bombázókból 87-et számolok össze, a vadászok úgy ötvenen lehetnek. érzem, ahogy nő bennem a feszültség. Ujjaim jegesek, izzadó tenyerem csúszik a botkormányon. A bombázókról, szimpla vezérsíkjukról, törzs alatt vezetett szárnyaikról azonnal látom, hogy B-17-esek. A harci láz és a félelem különös keveréke szorítja a gyomromat egyre kisebb csomóba.

7:36. A bombázók fölé értünk. Az Amik szerencsére még semmit sem vettek észre. - Támadás. - hallom. Nyomom előre a botot, és már zuhanok is a többiek után. 1000 méterre lehetünk, mikor az Amik feleszmélnek. Fergeteges golyózápor zúdul ránk. Én úgy látom, hogy minden gépről engem vettek célba. Száz és száz izzó vörös pont száguld felém, hogy az utolsó pillanatban mindig kitérjen. Még nem lőhetek, még messze vannak. Kiválasztok egy négymotorost a kötelék szélén. 800 méternél tüzet nyitok a géppuskákból. A jobb szárnyára festett óriási fehér csillag szinte elnyeli a lövedékeket. Megnyomom a gépágyú gombját is, és a sorozatot áthúzom a másik szárnyra.
Látom, ahogy három motor fehér füstöt kezd eregetni, és a gép süllyedni kezd. Mellette fehér pöttyök, ejtőernyők bomlanak ki. Beletaposok a csűrőkbe, rántok egyet a boton, és a sérült gép bal oldala mellett zuhanok el. Közben megszámolom az ernyőket. Heten vannak.
5400 méteren már kezdek megnyugodni. Úgy néz ki, ezt megúsztam, méghozzá egy légi győzelemmel.

7:41. Vízszintesbe hozom a gépet 4000-en, hogy a többiek után nézzek, de nem látok egy Messert sem. Hirtelen foszforos csíkok jelennek meg a gép két oldalán. Nyomjelző lövedékek! Ösztönösen a hátára fektetem a gépek, és minden erőmmel hasig húzom a botot. Zuhanás közben hátranézek, és a szívem a torkomba ugrik. Mustangok! Két Ami nézett ki magának, gépeik szárnya mintha lángolna, ahogy ontják rám a lövedékeket. Rázkódást érzek, a bal szárnyon végigfut egy sorozat. Kiemelem a gépet a zuhanásból, megpróbálkozom egy emelkedő balfordulóval. Remegő kezemnek alig engedelmeskedik a bot, valószínűleg a kormányt is megtépázta a sorozat. Szakad rólam a víz. Az egyik Mustang elhúz mellettem a zuhanásban. A másiknak egy újabb sorozata az ülés hátpáncélján kopog végig. Hirtelen fémes reccsenéssel eltűnik a fejem fölül a kabintető. A sorozat vége a műszerfalon söpör végig, a kezemet alig elkerülve. Leveszem a gázt, szinte visszarántom a gépet, közben megrúgom a csűrőket jobbra. A Mustang elsuhan baloldalt felettem, látom a pilóta dühös arcát. Utánaeresztek egy sorozatot, találat reménye nélkül. Újra leborítok, hogy földközelbe kerülve végre eltűnjek, amikor meglátom a visszatérő másik Amit. Látom felszikrázni a géppuskákat. Érzem az ütéseket a kezemen, a vállamon, a térdemen, a mellkasomon. Aztán már nem érzek semmit sem...

Az öreg paraszt a dörrenésre nyögve felegyenesedik. A házacska falának támaszkodva bámulja az erdő fölött az égre emelkedő sűrű fekete füstoszlopot. Tekintetében végtelen fáradtság, értetlenség és fájdalom tükröződik. Aztán visszafordul a munkájához.

A kis, sötét szobában az asztal szélére borulva fiatal lány sír. Mellette nyitott újság, a gyászjelentésekkel.

1995.06.16.