|
A fiatal fiú belépett az ajtón. Bevágta maga mögött, aztán ráfordította a kulcsot.
- Van itthon valaki? Apa? Sehol senki? - semmi válasz. Ledobta a dzsekijét, és felment az emeletre. Komor arccal belépett apja dolgozószobájába. Megkerülte a hatalmas íróasztalt, és belevetette magát apja féltett bőrfotelébe. Elégedett fintorral ellazult egy pillanatra, majd újra elkomorult. Közelebb gurult az asztalhoz. Kihúzta a jobboldali alsó fiókot, és egy gonoszul csillogó pisztolyt meg egy dobozt tett az asztal fényezett lapjára. Hátranyúlt, és farzsebéből elővett egy fényképet, amit a pisztoly mellé tett. A képen ő volt, meg egy rövid, gesztenyebarna hajú lány. A barátnője. Kinyitotta a pisztoly forgótárát. Kivett egy töltényt a dobozból, és becsúsztatta a tárba. Ekkor apró csepp hullott a kezére. Felemelte és megtörölte vele gyöngyöző homlokát. Az asztallapon azonban tovább szaporodtak a nedves pöttyök. Rájött, hogy sír. Dühösen megrázta a fejét, és megdörzsölte égő szemeit. Újra a fegyverért nyúlt. A tár halk kattanással zárult a helyére. Bal kézzel megpörgette a tárat. Hallgatta a halk kerregést, ahogy a golyó járta az útját. A környezet képe lassan elfolyt és összemosódott a szemei előtt, de már nem törődött vele. Felemelte a kezét és a fegyver csövét a halántékához nyomta. A fém hidege szinte égette. Ujja ráfeszült a ravaszra. Tenyerében csúszott az izzadtságtól nedves markolat. Megszorította. Ekkor megérezte a keze remegését. A csövet még jobban a bőréhez nyomta. Mutatóujja lassan megmozdult. Megremegett. Nyelt egy nagyot. Aztán meghúzta a ravaszt.
1995.06.12. | 
