works writings

Repülés

A villámzár hangos recsegéssel csukódott be a férfi bőrdzsekijén. A kelő nap bágyadtan melengette a mezőt. A síkság nyugati végén, mint hatalmas késvágás, egy mély, széles szakadék húzódott. A férfi zöld tűzben égő szemei erre a sötétbe burkolózó mélyedésre szegeződtek. A pillantásban nagyon sok minden benne volt. Emlékek...fogadalmak...düh és elégedettség.
Elszakította tekintetét a látványtól, és lassan felhúzta a nehéz motoros csizmákat.

Egy kisgyerek ült a szakadék szélén, és a mélybe bámult. Még nem volt hét éves, de a földnek ez a sebe delejesen vonzotta. Annyira, hogy amióta egy éve először meglátta, nem bírt tőle elszakadni. Azóta, ha csak tehette, kiszökött ide, anyja figyelő szemei elől. A nap már a szemhatáron ült, de a fiúnak ez nem tűnt fel.
Arra riadt, hogy valaki felkapja, és elrángatja a mélység széléről. Anyja remegő hangja ütötte meg a fülét.
- Hála Istennek! Hát szabad ilyet csinálni, te rossz kölyök? Halálra rémítettél, már mindenfélét képzeltem! Nehogy még egyszer eszedbe jusson szó nélkül ellógni otthonról! És ha még egyszer a szakadék közelébe jössz, hát megnézheted magad! A fiú most vette csak észre, hogy lement a nap, és a csillagok ragyognak az ég fekete bársonyán. Megígérte anyjának, hogy nem szökik el többet, de a szakadék nem hagyta nyugodni.

A férfi bement a sátorba, majd kesztyűjével és sisakjával tért vissza. Utóbbit letette, a kesztyűket kezdte felhúzni.

A szakadék szélétől nem messze magányos fa állt egy szikla mellett. Alatta, hátukat a fatörzsnek vetve, egymást átkarolva fiatal pár ült. A lány beszélt, de a fiú csak fél füllel hallgatta. Nem is nézett rá, zöld szeme a szakadék mélyét fürkészte. A lány tudta ezt, de nem bánta, hiszen szerette a fiút. Tudta, mi játszódik le benne; már többször voltak itt. A lány félt a szakadéktól, de ha a fiúval volt, ez a félelem elhalkult, úgy összezsugorodott, hogy szinte már nem is létezett. A lány tudta azt is, hogy a fiú is szereti őt. Igy hát a holdfényes éjszakában még jobban hozzásimult, és tovább mesélt.

A férfi a fejébe nyomta a sisakot, majd a motorhoz lépett. Az erős gép a halvány fényben szinte engedelmes állatnak látszott, mely ugrásra készen várja gazdája parancsait. A férfi nyeregbe ült. Egy mozdulat, és feldorombolt a motor.

A házban néma csend uralkodott. A fiatal férfi anyja ágya mellett ült, és sírt, könnyek nélkül. Kedvese az ajtó előtt egy karosszékre borulva zokogott. Az öregasszony holtteste csendesen, nyugodtan feküdt, a vékony takaró alatt. Az orvos már percekkel ezelőtt elment.

A motor a szakadék felé fordult, és megállt. A férfi még egyszer felmérte távolságot a szakadék szélei közt. Felemelte a kezét, intett a sátor előtt várakozó feleségének és barátainak, majd egy mozdulattal lecsapta a füstszinű plexit.

A temetésen kevesen voltak, főleg a munkatársai. Utána a szemerkélő esőben hazafelé tartva az anyjával történt utolsó beszélgetésére gondolt.
- Fiam, szakadj el végre a szakadéktól! Nem szeretném, hogy ennyire hamar kövess. De ha miattam nem is, gondolj a kedvesedre. Gondolj rá, és ígérd meg, hogy leteszel erről az ostoba tervről! Felelősséggel tartozol érte!
- Tudod, hogy ezt az egyet nem tehetem.
- Kérlek, fiam!
- Sajnálom - válaszolta a fiú, de ezt a mondatot az asszony már nem hallhatta.

Ellenőrizte az utat, majd sebességbe tette a motort. Keze apró mozdulatára a gép gurulni kezdett a szakadék felé, egyre gyorsabban.

Az esküvő csendes, a nászút rövid, de szenvedélyes volt. Visszafelé jövet már az előkészületeket tervezték. A fiatalasszony néha férje arcán felejtette a tekintetét, és lassan félni kezdett a férfi szemében égő földöntúli tűztől - bár nem mutatta.

A motor egyre gyorsabban gurult. Doromboló hangja lassan bömböléssé erősödött. Az egyenetlen földút vadul rázta a kormányt a férfi kezében.

A barátai ugyan őrültnek tartották, de készségesen segítettek. Mindent megtettek, amit lehetett, a motort szinte csavaronként szedték össze, és úgy bűvölték két kerékre. De jobb lett, mint újkorában.

A szakadék tépett széle gyorsan közeledett. A földből épített rámpa egyre nagyobbnak rémlett. érezte, hogy a gerince árkában csorog a veríték.

...és most itt álltak mind, lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy egyre gyorsulva száguld a szakadék felé, a motorból az utolsó tartalékokat is kipréselve.Utolsó váltás. A motor aprót rándul, majd megugrik. érzi, hogyan emelkedik a rámpa. A feszültség szinte görcsbe merevíti kezét a kormányon. Szeme meredten a szakadék túlszélére szegeződik. Agyában zavaros emlékek, gondolatok kergetik egymást. Az élete. Eléri a meredély szélét. A motor felbőg, édes Istenem, az utolsó rándulás, és...

Repülés.